Brooke műtétje

 Kedves Anonym, köszönöm a hozzászólást!:D

Akik olvasták talán a történetünket, még a blogom elején, azok emlékezhetnek rá, hogy Brooke egy fejlődési rendellenséggel született. Anno azt mondták, hogy nem fog élni, majd amikor megszületett, akkor 5% esély adtak a neki az orvosok. Nehéz volt ezzel megbírkózni, és amikor megszületett, napról napra éltett a remény, hogy igenis erős és csakis a legjobb verzió történhet meg velünk.

Az omphalocele, amivel született, nem kellemes, mivel a hasán a bőr nem forrt össze, és a vékonybél egyrésze, valamint a mája is kint fejlődött a testén kívül a köldökzsinórban.

Két műtéten volt túl kéthetes korára, de a máját nem tudták visszarakni anno, így a bőrt nehezen ugyan, de összehúzták rajta. Így élt minden nap, a bőr szépen megvastagodott, de a hasa tk. egy nagy hasi sérv volt. Tudtuk, hogy kell még egy műtét, de ezt a félelmet és aggódást bezártam a fejemben egy “dobozba”. Ezt ki kellett nyitni idén mert eljött az idő, hogy a májat visszategyék.

Ezért áprilisban négy hétre hazautaztunk velük. Rettegtem a műtéttől, amit a kedvenc orvosom végzett el az I es Gyerekklinikán. Több órás műtét volt, és szétbőgtem az arculatomat..

Brooke hasába vissza tudták helyezni a májat, és nagynehezen hosszanti irányban a hasizmokat összevarrták. Így szerencsére nem kellett beülteti semmilyen idegen anyagot. Brooke iszonyatos fájdalommal teli napokat élt át, és 5 nap után hazajöhettünk. Ezekre nem is szeretnék emlékezni és megint csak bezárom a “dobozba” ha tehetem.

Azóta minden nap elmondja, hogy a doktorbácsi bántotta a pocakot. Már sokkal szebb a sebe, és reméljük idővel még szebb lesz. Brooke 6 nappal műtét után szobabicajon randalírozott a többiekkel, és két héttel később varratokkal együtt visszarepültem vele.

Senki nem mondaná meg hogy valami baja van, vagy volt, és túl vagyunk rajta. Emlékszem, anno amikor azt mondták nem fogja túlélni és én semmit sem vettem mert nem tudtam hány gyerekem lesz. Emlékszem arra, amikor bementem terhesen egy bababoltba, leemeltem 3 db pici macis fürdőköpenyt, és eldöntöttem, hogy nekem három gyerekem lesz és mind meg fog maradni.

Ez így lett, és azóta is áldom a  sorsot, hogy nem vette el tőlem őt. Viszon örökké hálás leszek az I. sz. Gyerekklinika prenatal és sebészeti osztályának, és Kiss dokinak aki a legjobb gyereksebész, akik valaha is ismertem.